Nagyon szeretem a sűrű csokis süteményeket. Egyszerűen kellenek a léleknek. Meg a testnek is: nem véletlenül tartották a kakaóbabot a dél-amerikai indiánok az istenek eledelének. Most, hogy lassan kúszik felénk a hideg és a sötétség (ezekkel pár hónapos mennyiségben nincs ám bajom), egyre jobban kívánom a kakaós dolgokat.

A ragacsos, puha brownie egyik kedvencem, és nem rohanok ki a szobából, ha feltűnik az eredeti, finomított cukros-lisztes változat. De ha már magamnak sütök egy tepsivel, akkor ne dübörögjenek az üres kalóriák: éljenek a természetes, kezeletlen hozzávalók, mint a méz, a datolya és az édesburgonya! Kizárólag növényekből is készülhet süti - az emberiség első édességei is ilyesmik lehettek.▪️

Ez a klasszik édesburgonyás brownie most is bevált, sok mandulával, hajdinaliszttel a tésztájában, bogyósgyümis lekvárral kísérve.

Hozzávalók:

- pár szem édesburgonya (kb. 400 g)

- 60 g darált mandula vagy dió

- 12 szem magozott datolya

- 100 g liszt (ízlés szerint hajnida-, zab-, vagy teljeskiőrlésű liszt)

- 4 evőkanál cukrozatlan kakaópor

- 1 dl magtej (nálam kókusztej)

- 3 evőkanál méz vagy juharszirup vagy nádcukor

Az édeskruplit puhára főztem (párolni is lehet), és konyhai késes aprítóban alaposan krémmé zúztam a datolyaszemekkel, hogy egyneműségében tényleg megédesítse sütimet. Aztán a száraz hozzávalókat egy tálba tettem, majd összekevertem a datolyás-burgonyás masszával, és magtejjel lazítottam az állagán. Légkeveréses fokozaton 160 fokon 20-25 percig sütöttem. 

Hűtőben aztán sokáig eláll, erre szükség is van, mert a dologra később lelkifurdalás nélkül rá lehet járni, és mert tényleg olyan tartalmas, hogy nem tudod egyből betömni az orcádba.

Bárhogy is van, mindenképpen készítsetek el egy finomságot erre a borongós hétre!

Joló

Ó Hollywood! Te, aki annyi kárt tettél már a tökéletes pasiról és a romantikáról szóló álmainkban, hiszen a moziteremből kilépve rendszerint pofán csapott az unalmas és csorba valóság, te filmipar, te pénzgyár te, miért nem tudtad legalább a várandósságot, ezt a szép, de nehéz női időszakot megőrizni a maga természetességében? Miért jó, hogy a vásznon a terhes nők rendszerint csontsoványak, már a fogantatás pillanatától hatalmas lufihassal megtoldva, zabálnak, hisztiznek, szexéhesek és kicsit mindig idióták, mert hiszen gyereket várnak, és ez nyilván kihat az agyműködésre is. Tegyük most rendbe, amit a nyugati parti filmgyár már elbaltázott.

Elkaptam egy nagyon fájdalmas gyomorfertőzést, ami úgy hallom, mostanában többeknél is becsekkolt - vigyázzatok hát nagyon magatokra! Rajtam a sok alvás és a diéta segítettek, ez az ebédet is a könnyen emészthetőség szellemében készítettem.

A rizs egy csodaétel, mindig mindenre jó, és a minőségével arányosan nő a zamatossága és a tápértéke - ennél a jázminrizsnél úgy éreztem, belülről simogat és gyógyít. 

A répát pici olívaolajon (a rizst olajmentesen főzöm) megpároltam római köménnyel és sóval-borssal, ment mellé kis öregedő bébispenót is. A tojások pedig hatpercesek.

Amíg ettem, rájöttem, hogy nem muszáj a “diétás” címkét ráaggatni: miért is kéne a dolgos hétköznapokon ennél többet, összetettebbet vagy zsírosabbat ebédelnünk? Ez így tökéletes, laktató, és minden jó benne van. Simán elkészítem még magamnak, és majd a gyerekemnek is a jövőben egy-egy gyors főétkezésnek. Mert a répapucolással együtt is húsz perc alatt kész van. 

Ennyi lett a mai bölcselkedés, egyetek jókat és óvatosan minden bacilussal! 

Joló

Nagyon szeretem a nyári tekercset, ezt a rizstésztás zöldségcsomagot, ki tudja, hogy az üdesége, nyerssessége, vagy a hagyományosan hozzá kínált mogyorószósz miatt, de nekem ő fogyasztásra tökéletes.

És elkészítésre? Oké, nem rakétatudomány egy maroknyi tölteléket bebugyolálni egy rizstészta korongba, de én mindig is utáltam az origamit. Meg ha főzés közben valami váratlan dolog történik, vagy bénázni kezdek, akkor az agyamban egy láthatatlan erő ránehezedik a “pánik!!!” gombra. Ismerős folyamat nálad is?

Ahogy annak lennie kell, jó kis esőzéssel és hideggel érkezett a kedvenc évszakom. 

Az ősz a betakarítás ideje. “Betakarítás” - gyönyörű szó, még szebb jelentéssel. Ilyenkor élményekből, érzésekből, színekből és főleg táplálékból, tápanyagokból kell elraktároznunk minél többet a téli hónapokra.

Az első szeptemberi hét köszöntésére (ez azt is jelenti, hogy mennyiségre majdnem egy hétig kitart) készítettem ezt a bulgur salátát. Benne kelbimbó, borsó, cékla főzve, újhagyma nyersen, friss petrezselyem és menta, kis mézes-mustáros ízesítéssel. Most kifejezetten növényi egytálételre vágytam, de a bulgurhoz amúgy sajt is jól illik. Egy laktató tápanyagbomba lett, magában is, köretként is finom.