Nagyon szeretem a sűrű csokis süteményeket. Egyszerűen kellenek a léleknek. Meg a testnek is: nem véletlenül tartották a kakaóbabot a dél-amerikai indiánok az istenek eledelének. Most, hogy lassan kúszik felénk a hideg és a sötétség (ezekkel pár hónapos mennyiségben nincs ám bajom), egyre jobban kívánom a kakaós dolgokat.

A ragacsos, puha brownie egyik kedvencem, és nem rohanok ki a szobából, ha feltűnik az eredeti, finomított cukros-lisztes változat. De ha már magamnak sütök egy tepsivel, akkor ne dübörögjenek az üres kalóriák: éljenek a természetes, kezeletlen hozzávalók, mint a méz, a datolya és az édesburgonya! Kizárólag növényekből is készülhet süti - az emberiség első édességei is ilyesmik lehettek.▪️

Ez a klasszik édesburgonyás brownie most is bevált, sok mandulával, hajdinaliszttel a tésztájában, bogyósgyümis lekvárral kísérve.

Hozzávalók:

- pár szem édesburgonya (kb. 400 g)

- 60 g darált mandula vagy dió

- 12 szem magozott datolya

- 100 g liszt (ízlés szerint hajnida-, zab-, vagy teljeskiőrlésű liszt)

- 4 evőkanál cukrozatlan kakaópor

- 1 dl magtej (nálam kókusztej)

- 3 evőkanál méz vagy juharszirup vagy nádcukor

Az édeskruplit puhára főztem (párolni is lehet), és konyhai késes aprítóban alaposan krémmé zúztam a datolyaszemekkel, hogy egyneműségében tényleg megédesítse sütimet. Aztán a száraz hozzávalókat egy tálba tettem, majd összekevertem a datolyás-burgonyás masszával, és magtejjel lazítottam az állagán. Légkeveréses fokozaton 160 fokon 20-25 percig sütöttem. 

Hűtőben aztán sokáig eláll, erre szükség is van, mert a dologra később lelkifurdalás nélkül rá lehet járni, és mert tényleg olyan tartalmas, hogy nem tudod egyből betömni az orcádba.

Bárhogy is van, mindenképpen készítsetek el egy finomságot erre a borongós hétre!

Joló

Ó Hollywood! Te, aki annyi kárt tettél már a tökéletes pasiról és a romantikáról szóló álmainkban, hiszen a moziteremből kilépve rendszerint pofán csapott az unalmas és csorba valóság, te filmipar, te pénzgyár te, miért nem tudtad legalább a várandósságot, ezt a szép, de nehéz női időszakot megőrizni a maga természetességében? Miért jó, hogy a vásznon a terhes nők rendszerint csontsoványak, már a fogantatás pillanatától hatalmas lufihassal megtoldva, zabálnak, hisztiznek, szexéhesek és kicsit mindig idióták, mert hiszen gyereket várnak, és ez nyilván kihat az agyműködésre is. Tegyük most rendbe, amit a nyugati parti filmgyár már elbaltázott.