1. ZABA. A látszattal ellentétben nem vacsorázunk csokitortát mustárral, és folytásként nem küldünk utána öt liter fagyit és vajas popcornt. Étvágyunk van, de az eszünk sem ment el: folyamatosan fejlődő kisbabánk szükségleteire gondolunk először, könyörgöm! Tápanyag kell ide, de rengeteg! Ráadásul a testünk gőzerővel tartalékol a szoptatáshoz, és szerinted mi rakódik le előbb a popóra: három szál cukkini vagy három tábla csoki?

2. HISZTI. Állszentség lenne tagadnom, hogy ilyenkor nem lesz érzékenyebb egy nő. De a hárpia-üzemmód még messze van. Önmagunk maradunk, hahó! Én a kényelmetlen helyzeteket nehezebben viselem, de amúgy semmi változás.

3. LIBIDÓ. A "szituáció" közel sem siralmas, de... a kínjában a lámpaoszlop köré csavarodó kismamát, mint tömeges jelenséget... egy gyerektelen férfi találta ki... és pont.

4. LUFIHAS. A filmekben a várandós nőknek folyton XXXXL-es pocakja van, hogy a mozi hátsó soraiban is minden egyértelmű legyen. A valóságban a kilenc hónap első felében ez az állapot alig látszik. Szerintem sokáig még anyukám sem hitte el, annyira nem nőtt nekem ott semmi. Csak a kismama tornán nem lepődtek meg, ahogy azóta én sem, ha csatlakozik a csapathoz egy újabb “laposhasú”.

5. IDIOTIZMUS. Dudorászva tapizzuk a “pocót”, miközben kizárólag a mellszívásról és pelenkákról csacsogunk, és két percenként megkérdezzük, hogy “hát nem csodás minden?” NEM! Önmagunk maradtunk, ugyanazzal az érdeklődési körrel, és a barátainkat is úgy szeretjük, ahogy régen. Miért is akarnánk elveszíteni őket a ősanyás-tématornádóban? Persze sokat gondolunk a babánkra és a jövőre, de leginkább magunkban, hiszen ez a saját életünk.

A képen a tőkehal-cékla-répa-jázminrizs-gomba ebédem, amit aztán megküldtem egy kis ketchupos fánkkal (sajnos nem). Viszont gofrit uzsonnáztam csokifagyival, hogy ne nézzetek teljesen űrlénynek.

De azért csak ne higgyetek Hollywoodnak!

Joló