Edd magad boldoggá!

Éhes Joló


5 DOLOG, AMI A FILMEKBEN A TERHES NŐKKEL MEGTÖRTÉNIK, DE A VALÓSÁGBAN SOHA

#storytime

Ó Hollywood! Te, aki annyi kárt tettél már a tökéletes pasiról és a romantikáról szóló álmainkban, hiszen a moziteremből kilépve rendszerint pofán csapott az unalmas és csorba valóság, te filmipar, te pénzgyár te, miért nem tudtad legalább a várandósságot, ezt a szép, de nehéz női időszakot megőrizni a maga természetességében? Miért jó, hogy a vásznon a terhes nők rendszerint csontsoványak, már a fogantatás pillanatától hatalmas lufihassal megtoldva, zabálnak, hisztiznek, szexéhesek és kicsit mindig idióták, mert hiszen gyereket várnak, és ez nyilván kihat az agyműködésre is. Tegyük most rendbe, amit a nyugati parti filmgyár már elbaltázott.

1. ZABA. A látszattal ellentétben nem vacsorázunk csokitortát mustárral, és folytásként nem küldünk utána öt liter fagyit és vajas popcornt. Étvágyunk van, de az eszünk sem ment el: folyamatosan fejlődő kisbabánk szükségleteire gondolunk először, könyörgöm! Tápanyag kell ide, de rengeteg! Ráadásul a testünk gőzerővel tartalékol a szoptatáshoz, és szerinted mi rakódik le előbb a popóra: három szál cukkini vagy három tábla csoki?

2. HISZTI. Állszentség lenne tagadnom, hogy ilyenkor nem lesz érzékenyebb egy nő. De a hárpia-üzemmód még messze van. Önmagunk maradunk, hahó! Én a kényelmetlen helyzeteket nehezebben viselem, de amúgy semmi változás.

3. LIBIDÓ. A "szituáció" közel sem siralmas, de... a kínjában a lámpaoszlop köré csavarodó kismamát, mint tömeges jelenséget... egy gyerektelen férfi találta ki... és pont.

4. LUFIHAS. A filmekben a várandós nőknek folyton XXXXL-es pocakja van, hogy a mozi hátsó soraiban is minden egyértelmű legyen. A valóságban a kilenc hónap első felében ez az állapot alig látszik. Szerintem sokáig még anyukám sem hitte el, annyira nem nőtt nekem ott semmi. Csak a kismama tornán nem lepődtek meg, ahogy azóta én sem, ha csatlakozik a csapathoz egy újabb “laposhasú”.

5. IDIOTIZMUS. Dudorászva tapizzuk a “pocót”, miközben kizárólag a mellszívásról és pelenkákról csacsogunk, és két percenként megkérdezzük, hogy “hát nem csodás minden?” NEM! Önmagunk maradtunk, ugyanazzal az érdeklődési körrel, és a barátainkat is úgy szeretjük, ahogy régen. Miért is akarnánk elveszíteni őket a ősanyás-tématornádóban? Persze sokat gondolunk a babánkra és a jövőre, de leginkább magunkban, hiszen ez a saját életünk.

A képen a tőkehal-cékla-répa-jázminrizs-gomba ebédem, amit aztán megküldtem egy kis ketchupos fánkkal (sajnos nem). Viszont gofrit uzsonnáztam csokifagyival, hogy ne nézzetek teljesen űrlénynek.

De azért csak ne higgyetek Hollywoodnak!

Joló

DIÉTÁS EBÉDKE, SZERETET, JÓVILÁG

#alapkonyha

Elkaptam egy nagyon fájdalmas gyomorfertőzést, ami úgy hallom, mostanában többeknél is becsekkolt - vigyázzatok hát nagyon magatokra! Rajtam a sok alvás és a diéta segítettek, ez az ebédet is a könnyen emészthetőség szellemében készítettem.

A rizs egy csodaétel, mindig mindenre jó, és a minőségével arányosan nő a zamatossága és a tápértéke - ennél a jázminrizsnél úgy éreztem, belülről simogat és gyógyít. 

A répát pici olívaolajon (a rizst olajmentesen főzöm) megpároltam római köménnyel és sóval-borssal, ment mellé kis öregedő bébispenót is. A tojások pedig hatpercesek.

Amíg ettem, rájöttem, hogy nem muszáj a “diétás” címkét ráaggatni: miért is kéne a dolgos hétköznapokon ennél többet, összetettebbet vagy zsírosabbat ebédelnünk? Ez így tökéletes, laktató, és minden jó benne van. Simán elkészítem még magamnak, és majd a gyerekemnek is a jövőben egy-egy gyors főétkezésnek. Mert a répapucolással együtt is húsz perc alatt kész van. 

Ennyi lett a mai bölcselkedés, egyetek jókat és óvatosan minden bacilussal! 

Joló

süti beállítások módosítása