De a lényegre térve: az első pár “tekercs” hasznos lett volna az “ilyen volt-ilyen lett” képpárhoz, de a fotó elmaradt, hiszen a “pánik!!!” riasztás hatására gyorsan megettem. Aztán kis rutinnal sikerült “ráérezni”, ahogy a nagyok mondják.

Szerintem egy titka van: a víz, amiben a rizskorongokat átnedvesíted a használathoz, ne legyen se túl forró, se langyos. Kézmosásra alkalmas hőfokú legyen. Ebben nem ráncosodik össze és nem ázik szét a tészta.

A töltelék nálam fehérbab, reszelt cékla és répa, bébispenót és uborka voltak, ha luxizásra vágytam volna, rákot vagy halat sütök még bele.

A mogyorószószhoz 170 g sótlan földimogyorót, 3-3 kanál tamari szószt és halszószt, illetve pici mézet és a vizet turmixoltam össze.

Egyedül a töltelék fogyott el, szóval egy második körös nyári tekercsezés még be fog figyelni, hátha egyszer eljutok a tutorial-videó szintjéig (soha).

És bár nagyon fancynek meg cozynak meg mindennek látszik, ez egy filléres kaja, főleg ilyen töltelékkel. Meg iszonyú egészséges is. Szóval nem kell tőle félni, érdemes kipróbálni! Szerintem a színei meg a vele való matatás miatt a gyerekek is imádnák!

Joló